48.15782690265, 23.032096624374
Idézek egy pár sort személyes levelezésünkből:
I:"Sajnálom, hogy rossz volt a kihangosítás, más lett volna a hangulat...
Z: "Igen. De nem kell, hogy minden tökéletes legyen. Elég, hogy a szívünk tökéletesen együtt dobbant. És én örülök, hogy ti bevállaltátok, megszerveztétek. Nekem pótolhatatlan az, hogy a gyerekeinknek is adhattunk trianon 100 élményt, mert nekik még most kell gyűjteni, hogy legyen mire emlékezni. Tudod nagyon látom a hiányát annak, hogy sok magyar családban az előző generációkban nem adták meg azt az alapot, nem erősítették meg a gyermekekben, unokákban a hovatartozás gyökereit, és csak olyan veszendő szalmaszálba kapaszkodva tengetik sivár, igénytelen kis életüket, amiben nem jut hely léleknek, identitásnak, mint a boldogulás, ami rabszolgaságba taszítja őket és soha sem tudják átélni annak az örömét, hogy valahová tartoznak, és nincsenek egyedül ebben a világban. Számunkra ez fontos: ISTEN, család, Nemzet, Haza! És semmin ne búsúlj, mert az én 7 éves Mátyás fiam olyan élvezettel és lelkesen mesélte másnap a nálatok kapott élményeit, hogy így már nyugodt vagyok, hogy lesz majd mit mesélnie az unokáinak is a Trianon 100. évfordulójáról. KÖSZÖNJÜK!"
