47.689695450127, 17.631524466284
Volt egy nép. Kicsiny, de bátor.
Földet kért Európától.
Nem adtak – hát vettek.
Árát vérrel fizették meg.
Az évek jöttek, mentek.
A kicsiny nép nevet szerzet.
Védte Honát,
Vele Európát.
Bástyája lett a Hölgynek,
Pajzsa kereszténynek.
Tatár és Török ellen
vérével öntözte a földet.
Aztán háborúk jöttek, nagyok,
A nép küzdött, harcolt.
Vesztett – vagy sem?
Az aláírás mindent elvett.
Falut, várost,
erdőt, mezőt,
Fiatalt, Időst,
Férfit, Nőt…
Mindent, de mindent…
Nem voltak tekintettel semmire sem.
Családokat téptek szét,
települések lettek idegené.
S a nép, bár megfogyott,
kitartása meg nem kopott.
Kiáltott a világba: Segítség!
Válaszul jött a siketség…
Harag, félelem…
Könnyek hullottak sok helyen.
Nem jött senki, ki kezet nyújtana
Annak, ki Értük a vérét ontotta.
Gazdaság, közlekedés,
ipar és gyártás…
kifosztva, kivéreztetve,
elhagyva és árván.
A nép, bár szétszóródott,
Azóta is másokért dolgozott:
Tudományban, szórakozásban
Magyar nevek sorakoznak.
És a nép nem feled,
de imádkozza szüntelen:
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.”
(2025. 06. 04. - Győr)
